Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és Salgótarján és Térsége Egészségügyi-Szociális Központja a napokban a Szociális Munka Napja alkalmából a József Attila Művelődési Központban köszöntötte a szakembereket.
A szociális munka napi megemlékezések évtizedek óta csak a szervezetben dolgozók intézményen belüli elismeréséről szólnak, noha jóval túlmutatnak azon. A szakma sokrétűségének, áldozatosságának, örömeinek, olykor előbukkanó nehézségeinek bemutatása össztársadalmi ügy. Talán ezért sem véletlen, hogy egy, a hamarosan az Országgyűlés elé kerülő törvényjavaslat munkaszüneti nappá nyilvánítaná november 12-ét, a szociális munka napját.
Erre is utalt a szociális ágazatban dolgozókat köszöntő ünnepi beszédében Huszár Máté, Salgótarján alpolgármestere, aki hangsúlyozta: az egészségügyi és szociális központ mellett több olyan intézmény és szervezet van a városban, amely a szociális ágazatban tevékenykedik, ezért a város vezetése azt szeretné, ha 2017-től ez az esemény szélesebb körben szerveződne.
Az alpolgármester elmondta, kezdeményezik, hogy az eddigi gyakorlattal szemben a szociális munka napját a többi érintett intézmény és szervezet bevonásával együtt ünnepeljék meg Salgótarjánban.
A város vezetése 2017-től a lakossághoz forduló interaktív programot létrehozva kívánja felhívni a figyelmet arra, hogy sok olyan ember él közöttünk, akik a mindennapokban azon fáradoznak, hogy embertársaik életét jobbá és könnyebben kezelhetővé tegyék. A város nagyra értékeli a szociális területen dolgozók kimagasló társadalmi hasznosságú tevékenységét, ezért szeretnék elérni, hogy az érintettek a jövőben a helyi társadalom sokkal jobban megbecsült tagjai legyenek.
A városi ünnepségen a szakterületen végzett kiemelkedő munkájáért elismerésben részesült a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat és Központ szakmai egysége; Koruhely Mónika, a Gyermekek Átmeneti Otthonának munkatársa; Varga Józsefné, a pszichiátria betegek közösségi ellátásának gondozója, ; Sulczné Pócsa Veronika, a Ceredi Idősek Klubjának szociális gondozója és szervezője; Koós Zoltánné, a Ceredi Idősek Otthonának ápoló-gondozója és Ádám László, a szervezet bér-és társadalombiztosítási ügyintézője.
Bár harminchárom évet töltött el egy munkahelyen és nem gondolkodott a váltáson, a Paks II. projekt mégis elcsábította Bohus Róbertet, aki úgy gondolja: ennek a beruházásnak olyan nívója, hírneve van, amiért érdemes volt ezt a lépést megtenni. A cég programelem-felelőse tapasztalt projektmenedzserként került márciusban a két új blokk létesítését koordináló társasághoz.