Világító fénypontok az éjszakában - rajzanak a szentjános-bogarak

Szentjánosbogár-rajzás Salgótarján közelében 2024. június 25-én este. Komka Péter, az MTI fotósa örökítette meg több, hosszú expozíciós idővel a bogarak mozgását, majd ezekből a felvételekből számítógéppel összeállított képen a bogarak mozgása fénycsíkokként látható.

A kifejlett példányok élete rövid

A nagy szentjánosbogár népszerű az emberek körében, 2015-ben az a Magyar Rovartani Társaság – internetes és hagyományos szavazatok alapján – a nagy szentjánosbogarat jelölte az idei év rovarának.

A kevéssé feltűnő bogár hímjai 10-12 milliméter hosszú, a nőstények nagyobbak, hosszúk elérheti a 15-25 millimétert is. Nyári estéken láthatjuk, ahogy világítanak a sötétben. Merkl Ottó, Magyar Természettudományi Múzeum, Magyar Rovartani Társaság tagja a következőt írta le a fényjelenségek forrásairól a National Geographic hasábjain: "A nőstény a talajon ül, vagy felmászik az alacsony növényekre, és potrohát felgörbítve láttatni engedi a hasoldalán lévő világítószervét. A levegőben alacsonyan repülő hím ezt a zöldessárga fényforrást keresi. Fejének nagy részét két hatalmas, félgömb alakú szeme borítja, ezekkel akár 50 méterről is észreveszi a fűben világító apró lámpást. A hím is világít, de fénye sokkal gyengébb, mint a nőstényé. Ha a hím és a nőstény egymásra találtak, párosodnak, majd a hím hamarosan elpusztul. A nőstény nemsokára lerakja 50–100 petéjét, melyek gyengén világítanak. Ezután az ő élete is befejeződik."

Honnan származik a bogár fénye?

A szentjánosbogár világítószerve a potrohban található, a fény a sejtjeiben a luciferin nevű kéntartalmú szerves vegyület oxidálódása során keletkezik. Az élőlény az oxigénfelvételével szabályozza a fény ki és bekapcsolását.