Schütz Roland tűzoltó őrmester, a salgótarjáni hivatásos tűzoltó-parancsnokság beosztott tűzoltója hivatása mellett szabadidejében méhészkedéssel foglalkozik. Belefektetett energiáját idén már másodjára jutalmazták szakmai elismeréssel.
2011-ben egyik barátjánál tett látogatása során fertőzte meg Schütz Roland tűzoltó őrmestert a méhek szeretete, az őrmester ugyanis pont az úgynevezett pergetési fázisba csöppent bele azon a délutánon. Mint mondja, a méhek csodálatos és összetett világa azonnal magával ragadta őt, s még akkor eldöntötte, hogy hobbijának ő maga is ezt választja. Egy kérdés merült fel benne mindössze, mégpedig az, hogy allergiás-e az állatra, a válaszra pedig nem is kellett sokáig várni, hiszen barátja méhei közül az egyiktől még akkor begyűjtött egy gyorsan múló, tünetmentes szúrást. Az út tehát megnyílt előtte, hogy kitanulja a méhészkedés csínját-bínját. Még abban az évben vásárolt négy méhcsaládot, mára pedig megtízszerezte a családok számát. Negyven családdal „vándorol”, hiszen mint fogalmaz, az alföldön korábban kezdődik a virágzás, így elsőként oda viszi méheit, majd azt követően jön az ország északi felébe, Nógrád megyébe, ahol pár héttel később indul a folyamat.
S hogy miből is áll a méhtartás? Ősszel a méhek gondozása befejeződik a téli élelempótlással és a számukra káros atka irtásával, valamint a kaptár téliesítésével. A leghidegebb évszakban nyugalmat kell biztosítani a méhecskéknek, majd amikor elérkezik a várva várt tavasz és emelkedik a hőmérséklet, eljön a tisztuló kirepülés ideje. A méhészek számára ez már egy izgalmas időszak, beindul a munka java. Március-áprilisban robbanásszerű fejlődésnek indulnak a méhcsaládok, május elején pedig elkezdődik az akác virágzása a dolgozóméhek elkezdik behordani a kaptárba az akácnektárt, amiből aztán finom és nagyon egészséges mézet készítenek. Ha a méhecskék és a méhész is jól végezte dolgát, illetve az időjárás is kegyes volt, akkor a folyamat a pergetéssel folytatódik és marad elvehető mennyiségű méz is a kaptárban.
A fiatal tűzoltó ugyan már hét éve foglalkozik méhészkedéssel, munkáját elsőként tavaly bocsátotta versenynek. Egy kedves kis Nógrád megyei községben, Karancskesziben rendezték meg tavaly a II. Édes-Mézes Palóc Méhésztalálkozót, amelynek keretében mézversenyt is tartottak. Roland az akácméz kategóriában nevezett, ahol a szakmai zsűri egyhangú döntése alapján az első helyezéssel jutalmazták munkáját. Mint mondja nagy megtiszteltetésnek vette a díjat, a szakmai elismerés ugyanis nagyon fontos. A tavalyi sikeren felbuzdulva mézével idén újra benevezett a szintén Karancskesziben megrendezett III. Édes-Mézes Palóc Méhésztalálkozó mézversenyére, s újra elhozta a legjobbnak járó elismerést akácméz kategóriában.
Az őrmester az akácméz mellett napraforgó és repcemézet, valamint egyéb méhészeti termékeket is termel és készít, illetve büszke selyemfű, vagy más néven vaddohányból készülő és igazi Hungarikumnak számító mézére is. Ez utóbbi különleges ízvilága mellett az egészségre gyakorolt jótékony hatásáról is ismert: vérnyomás szabályozásra, gyulladáscsökkentésre, illetve égési sérülésekre és sebekre is kiváló.
Az őrmester életében a tűzoltói hivatás és családja a legfontosabb, a méhészkedés másodlagos, azonban szeretné, ha lenne a családban egy második generációs méhész is, ezért tízéves kisfiát, Bálintot, fokozatosan vezeti be a méhészkedés rejtelmeibe. Kisfia kicsit még tart ugyan a méhektől, azonban édesapja legnagyobb örömére érdekli a méhészet. Mindez viszont természetesen nála is csak a tűzoltóság után következik. A tűzoltóapa élete és hivatása gyermeke számára is példaértékű és követendő…