Salgótarján és a vasút

A kiállítás a Dornyay Béla Múzeum gyűjteményéből és gyűjtők anyagából válogatva vázolja fel Salgótarján és környékének vasúttörténetét. A kiállítást színesítik a helyi modellezők vasútmakettjei.

A Pest-Salgótarján vasútvonal építését a Szent István Kőszénbánya Társulat kezdte meg 1863-ban. Az 1867-ben a forgalomnak átadott vasút 1868-ban a MÁV első vonata lett. 1871-ben a Losoncig tartó szakaszt, később fokozatosan tovább építve kialakult Budapest –R uttka főközlekedési vasútvonal. A salgótarjáni megállóhely kezdetben a külső pályaudvar („Nagyállomás”) volt. A főtéri állomást („Kisállomás”) 1913-ban adták át.
A vonal meghatározó volt Salgótarján és a Nógrádi Iparmedence fejlődésére nézve, hiszen a barnakőszén illetve a helyi gyárak termékének fő szállítási eszköze és útvonala is vasút volt. Ugyanakkor a bánya és az üzemek működtetéséhez szükséges munkaerő zömmel vonalakon érkeztek.
1920-ban Budapest – Ruttka vonalat a békeszerződés ketté vágta, a határállomás 1920-1924 között Salgótarján, az 1924-es határkorrekció után Somoskőújfalu lett.

A Hatvan – Somoskőújfalu közötti vasútvonal jelentőségét mutatja, hogy a második világháború végéig két vágányon zajlott a közlekedés, és nemzetközi fővonalnak számított. A háború után teljesen megrongálódott Hatvan-Somoskőújfalu útvonalat Selyptől északra vágánnyal építették újjá.
A vasútvonal a 2000-es évekig nemzetközi vonalhálózatba tartozott. A legjelentősebb nemzetközi gyorsvonat a Polonia expressz volt, mely Varsó – Budapest – Belgrád útvonalon közlekedett. További nemzetközi vonatok voltak a Salgó, a Karancs, a Bem, valamint az Urpin utóbbi közlekedett a legtovább 2008-ig.
A Hatvan – Somoskőújfalu vonalon jelenleg csak helyi jellegű személy- és teherforgalom zajlik. A vasútvonal jelentőségének csökkenéséhez hozzájárult a második vágány hiánya, a villamosodás elmaradása, illetve az a tény, hogy a rendszerváltozás után Salgótarján, illetve a Nógrádi Iparmedence fokozatosan elvesztette korábbi gazdasági súlyát.
Vasút- és hadtörténeti szempontból is érdekesség, hogy 1919-és helyi határvédő harcokban, illetve az Északi hadjáratban egy salgótarjáni acélgyárban bepáncélozott páncélvonat is bevetésre került a vonalon. Vasúttörténeti szempontból is jeles esemény volt, hogy 1939. május 7-én ékezett Salgótarjánba a Szent Jobbot szállító Aranyvonat. Az 1930-as évek turisztikai kezdeményezése volt az ún. filléres vonat indítása nagyobb kulturális és spoteseményre. A különjáratú szerelvények úti célja több ízben volt Salgótarján, illetve többször indult a városból különvonat pl. az SBTC mérkőzésre.
Salgótarjánban és környékén a 19. század végétől a bánya- és iparvállalatok (SKB Rt ., RMSV Rt., ÉKKI Rt.) a szénszállítás megoldására jelentős keskeny nyomtávú iparvasút hálózatot építettek ki, amely becsatlakozott a MÁV vonalba. Az iparvasutak fennállásukig a helyiérdekű személyforgalomba is meghatározó szerepet játszottak.

forrás: Dornyay Béla Múzeum