Nógrádból 100 beteg közül legalább 30-nak el kellett hagynia a megyét az ellátáshoz.
Az itthoni egészségügyben kialakult egyenlőtlenségek és hiányosságok miatt rengetegen utazni kényszerülnek, hogy megfelelő ellátásban részesülhessenek, ami sokszor több száz kilométeres út megtételét is jelentheti. Budapesten gyógyul például az ország közel egyharmada.
A legkevesebb alkalommal a Csongrád és a Hajdú – Bihar megyeieknek kellett útnak indulniuk, 100 beteg közül csak négynek kellett utaznia más megyékbe, míg Nógrádból, Hevesből, Komárom-Esztergom megyéből, és Tolnából 100 beteg közül legalább 30-nak el kellett hagynia a megyét az ellátáshoz.
A számok alapján úgy tűnik, az elmúlt évtizedek számos intézkedése – kórház-bezárás, ágyszám-csökkentés, volumen-korlát bevezetés, ellátási térségek kialakítása stb. – ellenére még napjainkban sem rajzolódik ki egy logikus országos betegirányítási rendszer. Tolna, Nógrád és Pest megye ellátásának jelentős része továbbra sem a megyében történik, ezzel szemben Győr-Moson-Sopron megyében 10 betegből 4 más megyéből érkezik és Budapesten kezelik az ország 28,89 százalékát, vagyis közel harmadát.
Vannak olyan helyek, ahol bár a helyieket ellátják, oda mások nem szívesen mennek ellátásért.
Ilyen például BAZ és Szabolcs megye, ahol a betegek helyben kapnak ellátást, de megyéjük egészségügyi ellátórendszere nem kínál olyan vonzó szolgáltatást, amiért más megyéből idejönnének a betegek. Látható tehát, hogy nem meglepően az észak-magyarországi megyék lakosai lassan az országtól leszakadva, szűkített alapellátásban részesülnek, ami teljesen más színvonalú, mint a nagy betegvonzó képességű megyékben.
A betegek minden bizonnyal nem jókedvükből vándorolnak az ellátás után, ha egyáltalán van lehetőségük ezt megtenni, hanem azért, mert helyben nem kapják meg azt, amire szükségük van, hiszen az ellátási kapacitások elosztása láthatóan nem megfelelő.