Életének 73. esztendejében elhunyt Orosz István nyugállományú tűzoltó zászlós, a jogelőd Salgótarjáni Tűzoltó-parancsnokság beosztott tűzoltója.
Orosz István 1950. május 13-án született Maconkán. Általános iskolai tanulmányait követően hegesztő szakmát szerzett. A szakmunkásvizsga megszerzése után a Bátonyterenyei Szolgáltatónál, majd a Fűtőbernél helyezkedett el, katonai szolgálatra innen hívták be, melyet Budapesten teljesített - írják a vármegyei katasztrófavédelem oldalán.
Orosz István már 1966-tól a Maconkai Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagja volt. 1974. március 01-jén jelentkezett a Salgótarján Városi és Járási Tűzoltó-parancsnokságra, beosztott tűzoltónak. Emberi magatartására a közösség iránti kötelességtudat, környezetének tiszteletben tartása, családja iránti szeretet és felelősség volt a jellemző, azonban leginkább kiemelendő tulajdonsága az állandó jókedve volt, mely átragadt egész szolgálati csoportjára. Szolgálati évei során arcát folyamatosan mosoly díszítette, kollégáival rendszeresen ugratták egymást. Ezen emberi tulajdonságai alapján tűzoltó bajtársai hamar megkedvelték és a szolgálati csoportjába, rövid idő alatt beilleszkedett. A kezdetektől fogva a tűzoltó szakma magas szintű elsajátítására törekedett. A káreseteknél fegyelmezetten és odaadással hajtotta végre feladatait, valamint a karbantartási munkálatokat is példamutatóan hajtotta végre. Elöljárói szerint a legrátermettebb tűzoltók egyike volt.
Hivatásos szolgálata alatt több alkalommal részesült parancsnoki dicséretben és jutalomban. 1981-ben megkapta a Tűzbiztonsági Érem bronz fokozatát, 1983-ban a Tűzbiztonsági Érem ezüst fokozatát is.
Szolgálati viszonya 1995. június 30-ai hatállyal szűnt meg.
Emlékét kegyelettel őrzi a Nógrád Vármegyei Katasztófavédelmi Igazgatóság.