Zenthe Ferencre emlékezik a Dornyay Múzeum

A salgóbányai bányagondnoki lak kertjében ekkor még néhány óriásbükk fa is megmaradt a Medves egykori ősbükköséből az erdőrengetegben kialakított bányatelepen. (Zenthe Ferenc bányamérnök édesapját 1916 őszén nevezték ki a Rimamurány – Salgótarjáni Vasmű Rt. Salgói Kőszénbányájának gondnokául.)

Zenthe Ferenc gyermekkorától figyelt a természet hangjaira. A salgói bányagondnoki lakás kertjében díszlő szelíd gesztenyefák, a fákon ugráló mókusok, a pompás salgói erdei levegő, a különleges salgói telek és téli örömök megalapozták természetszeretetét. „Csodálatos dolog együtt élni a természettel, és figyelni változásait”- vallotta. Nem véletlen, hogy ekkor erdésznek készült.

Zenthe Ferenc színészkorában is előszeretettel emlegette fáramászási tudományát. „Hú, de szerettem fára mászni! Annyira, hogy – emlékezett — volt ott fent egy teniszpálya, és azt fák vették körbe – és mint a majmok ugráltunk egyikről a másikra, közben pedig lent teniszeztek. Ez volt a nagyon nagy élményem, hogy jöttek a budapestiek, és ezt nem tudták utánunk csinálni.”

„Sok emlékem fűződik ehhez a szép, romantikus vidékhez. A barátok, az erdő, a fogaskerekű vasút, a téli szánkózások mind nagy hatással volt a további életemre. Hálás vagyok a sorsnak, hogy itt születtem.”- idézte Zenthe önvallomását a megyei díszpolgári cím adományozására készített laudatio.

 

Úgy vélték, hogy a gyermekkori salgói környezetet egy stilizált tölgyfa látványával idézhetnék fel, hiszen a fogaskerekű és a pálya menti fák még az 1950-es években is megmaradtak Zenthe emlékezetében. 1955-ben színésztársával, Sinkovits Imrével a Gábor diák c. film forgatásáról kiruccanva a salgói fogaskerekű nyomvonalán végigmenvén még állt az az öreg fa, amelyre Zenthe gyermekkorából emlékezett. „Amikor a Gábor diákot forgattuk, akkor Sinkovits Imrével eljöttünk ide.

Fölgyalogoltunk Salgóra. Ezt úgy élvezte, hogy mindent elmeséltem neki. A fákra is emlékeztem. Volt ott egy kanyar a kisvasút, a fogaskerekű mentén, ott állt egy érdekes formájú fa, ami még mindig megvolt, csak már kiszáradt.”

A tölgyfa mint fő látványelem mellett a gyermekkori környezet, a z 1920-as évekbeli Salgóbányát és a kis Zenthe által látogatott legfontosabb közösségi tereket mintegy anzikszszerűen villantanák fel. A salgóbányai kisiskolát, a kaszinót és a magazint, a kuglizót, a futballmeccseket, az iskolai ünnepélyeket és a telepi bányászünnepségeket, a műkedvelői előadásokat, a salgói várat, a fogaskerekűt, a szénrakodókat.

Meghatározó élménye volt Zenthe Ferenc életében és pályaválasztásában az édesapja által a salgói bányatelepen meghonosított mozinak. Mint ahogyan a salgói és a vele szemben levő somoskői vár regényes történetei is jó előszobát biztosítottak A Tenkes kapitánya címszereplőjének megformálásához.

 

Zenthe Ferenc nevezetes filmszerepeit egy-egy a film hangulatát felidéző tárggyal jelenítik meg. Az első sikereket hozó 2X2 néha öt c. zenés filmből sportrepülős egyenruhát, a Tenkes kapitánya c. filmből karikás ostort, a Jób lázadása c. filmből egy parasztkabátot, a Szomszédok c. sorozatból lakótelepi bútort mutatnának be.
Zenthe apja után vallotta, „hogy szolgálni szeretet, hit nélkül nem lehet, és aki ezt nem veszi figyelembe, az igen könnyen elveszik mindörökre.”

A Dornyay Béla Múzeum az évfordulón virággal tiszteleg a Nemzet Színészének salgóbányai emlékszobra előtt.

forrás: Dornyay Béla Múzeum/Balogh Zoltán