Salgótarján város száz évét mutatja be két új kötet

Fekete Zsolt (Salgótarján, Szeretem! Egyesület-DK-Jobbik-LMP-Momentum-MSZP-Párbeszéd-Tarjáni Városlakó Egyesület), a megyei jogú város polgármestere a rendezvényen úgy fogalmazott: nekünk, akik itt születtünk, itt váltunk felnőtté, szereztünk barátokat, alapítottunk családot, a fényképek és a történeti írások jó része kortól függően személyes múltunkra is emlékeztet.

A városvezető hozzátette: ezzel is emlékezünk elődeinkre, akik az egykori nagyközségből, az itt élő közösségekből várost formáltak. Emlékezünk mindazokra a világi és egyházi méltóságokra, társadalmi vezetőkre, jeles és híres személyekre, és azokra a városlakó dolgozókra, akik a történelmi léptékkel mérve fiatal Salgótarján hírnevét öregbítették - mondta Fekete Zsolt.

A 100 év történetei című kötet - amelynek szerzői Shah Gabriella művészettörténész, a Dornyay múzeum igazgatója, Fodor Miklós történész, igazgatóhelyettes, Bodó Balázs régész, Balogh Zoltán történész és Gregus Péter, a városháza városfejlesztési munkatársa - képet ad Salgótarjánról az őskortól 1848-ig, külön foglalkozik az első polgármesterrel, Förster Kálmánnal, a város bányászati és ipari örökségével, a városközpont átépítésével és Salgótarján tragédiáival.

Bemutatja a városi szellemiség fejlődését, a képzőművészeti életet, összefoglalja a turizmus történetét, bepillantást enged a salgótarjáni szórakozóhelyek életébe, azok közösségformáló és szórakoztató szerepébe. Az utolsó rész a rendszerváltástól - a szerzők szerint Salgótarján legkevésbé feldolgozott időszakától - napjainkig foglalkozik a város történetével.

A 100 év pillanatai című képeskönyv sok száz felvételét a múzeum fotógyűjteményéből, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár helytörténeti gyűjteményéből és a Fortepanról válogatták.

Látható egyebek mellett a kötetben a legelső salgótarjáni piactér, az 1884-es főtér, az iparvállalatok munkásai és üzemei. Megörökítették a fotók a szoboravatásokat, a szovjet emlékmű ledöntését, számos sportpillanatot és a természeti környezetet éppúgy, mint az 1956-os sortűz helyszínét, a vásárteret. A képek közelebb viszik az olvasót az egyesületi élethez és az acélgyári magántisztviselői életmódhoz is, képeslapfotók rögzítenek utcaképeket, műtárgyakat.

Mint a bemutatón elhangzott, a fényképeknek dokumentumértékük van, példa erre, hogy az 1880 és 1900 között kialakított városközpont és annak környéke az 1960-as évektől kezdődött szanálások és átépítések miatt teljesen eltűnt, már csak a fotókon látható. A fényképek tanúskodnak arról is, hogy a 20. század során Salgótarján volt Budapest után a legszélesebb ipari termékszerkezettel bíró város.

A várostörténeti köteteket Salgótarján önkormányzata adta ki a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával.