Az utolsó nógrádi betyár történetét kivételes happy end zárta

Az utolsó nógrádi betyárról tett közzé írást a nuus.hu. Benkó István 1846-ban született és már gyermekként megkapta a Sisa becenevet, mert igen zsivány, csintalan fiúcska volt. Az elemi iskola után juhászbojtárkodott, de mivel egy tucat birka eltűnésével nem tudott elszámolni, elcsapták állásából. A 15 éves fiút kegyetlenül megkínozta a helyi pandúrőrmester, aki ekkor bosszút fogadott és innentől nem volt megállás. Lábánál fogva felakasztotta a juhhodály keresztgerendájára, így verte bottal a talpát, majd gombostűkkel szurkálta tele.

A kiábrándult suhanc hamar társakra lelt, akikkel három vármegyében lopott és rabolt, majd korábbi bántalmazóján bosszút állt. A betyárkodást választó Sisa Pistáról a megyei sajtó (Nógrádi Lapok) is gyakran tudósított. 1873-ban elfogták őt, de egy hónap múlva, 1873 májusában már megszökött a börtönből. 

Utoljára 21 évet ült, de a hosszú büntetés alatt személyisége sokat változott: „Erkölcsi erejében szilárdítható, s igen ritkán felcsillanó indulatosságának megtörésével megjavulásához lehet reményt kötni.” Zubovics Fedor, kalandos életű katonatiszt alkalmazta először vadőrként, innen került Szokolyi Alajos olimpikon grófhoz és feleségéhez, akiket nagyon megszeretett és hűen szolgált haláláig. Így emlékeztek rá: "Igen imponáló öreg erdész külsővel bírt. Nagy, tagbaszakadt ember volt és szófukar. A múltról nem szeretett beszélni, restellte az öreg. Szelíd külsejű ember volt."

Nevét napjainkban tanösvény és teljesítménytúra is őrzi.