A klub 1920. május 13-án alakult meg a munkások sportköreként, és 1925-ben, a helyi bányavállalat támogatásának elnyerésével vette fel nevébe a bányászt rövidítő B betűt.
Az SBTC fennállásának 100. évfordulóját ünnepelték szombaton Salgótarjánban; a rendezvényen bemutatták az ez alkalomra kiadott könyvet, és megnyitották a 13 szakosztályt ismertető sporttörténeti kiállítást is.
A Salgótarjáni Torna Club (STC) 1920. május 13-án alakult meg a munkások sportköreként, és 1925-ben, a helyi bányavállalat támogatásának elnyerésével vette fel nevébe a bányászt rövidítő B betűt.
Vámos Tibor, a Magyar Labdarúgó Szövetség versenyigazgatója az ünnepi közgyűlésen úgy fogalmazott: száz éve a sportot szerető helyi emberek a sportélet fellendítéséért létrehoztak egy klubot, kezükbe vették az egyes sportágak fejlesztését, versenyek rendezését, ezzel az itt élők embereknek adtak hitet, és pozitív példát mutattak a jövő generációinak, erről, és az elmúlt száz év eseményeiről csak tisztelettel és érzelemmel szabad beszélni. Kitért rá: az SBTC a magyar sportnak olimpiai bajnokokat, világbajnoki érmest, számos kiválóságot adott, vagy éppen játékost az Aranycsapatba is.
Labdarúgásban az SBTC volt az első bányászcsapat, amely a legmagasabb osztályban szerepelt Magyarországon, és nagyon sokáig meghatározó szerepet játszott: ötször volt a vidék legjobbja, négyszer jutott be a Magyar Kupa döntőjébe, egyszer pedig indult az UEFA-kupában is.
Győr Béla, a MOB Magyar Olimpiai Akadémiájának főtitkára az ünnepségen az akadémia tanácsa tiszteleti jelvényével tüntette ki az SBTC-t, amelyet Babják János klubelnök vett át.
Fekete Zsolt polgármester azt emelte ki, hogy bár a név többször változott, a "Stécé" címerében lévő két egymást keresztező kalapács utal Salgótarján bányászmúltjára, és az összetartozásra is.
A közgyűlés egy perces néma felállással kezdődött, így emlékeztek a résztvevők azokra a sportolókra, sportvezetőkre, akik már nem lehettek jelen, majd elénekelték az SBTC indulóját. Az ünneplőket Szalay Miklós olimpiai bajnok labdarúgó, és telefonon Ferenczi Gyula egykori élvonalbeli labdarúgó is köszöntötte. A közgyűlés végén negyven emlékérmet adtak át. A díjazottak között volt Mecser Lajos hosszútávfutó, Eb- ezüstérmes, 22-szeres magyar bajnok, Hranek Sándor ökölvívó, Zorga Zsuzsa kézilabdázó, Frics Tamás kerékpáros, vagy Oláh Krisztina vívó is.
A Salgótarján emblematikus, fekete-fehér színeket viselő egyesületének emléket állító "100 év képekben - Az SBTC évszázados története" című kötetet méltatva Dániel Zoltán alpolgármester ismertette: 13 szakosztály, több ezer sportoló, több százezer szurkoló, bajnoki címek, olimpikonok, öröm és bánat, győzelem és kudarc elevenedik meg fekete-fehér formában, a szó átvitt és konkrét értelmében is az album 144 oldalán.
A kiállításon külön falat kaptak a kiemelkedő sportolók, láthatók érmek, plakátok, újságcikkek, sporteszközök. A bemutatott tárgyak között van Szalay Miklós és Básti István labdarúgók 1968-as mexikói olimpiai bajnoki aranyérme, Botos András ökölvívó 1978-as katowicei Eb-bronzérme vagy Botos Tibor ökölvívó 1985-ös budapesti Eb-bronzérme, de látható az az 1957. május 30-i, SBTC-Sahtyor futballmeccset beharangozó plakát is, jelezve, hogy szovjet csapat először szerepel Salgótarjánban.
Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke a tárlaton azt mondta, az SBTC-nek minden oka megvan a büszkeségre. Kiemelte, hogy itt játszott az 1938-as vb-ezüstérmes magyar labdarúgócsapat egyik sztárja, Zsengellér Gyula, vagy az 1954-es vb-ezüstérmes csapattag, Szojka Ferenc, akinek a nevét viseli a salgótarjáni stadion.
A kiállítás október 21-ig látható a József Attila Művelődési Központban, az anyag ezután a Sportcsarnokba kerül, ahol állandó kiállításként SBTC-falat hoznak létre.