Ilyen volt az Ipolytarnóci Ősmaradványok 1976-ban

A területet híressé tevő megkövesedett fát a 19. század közepén találták meg, majd a 20. század legelején bukkantak rá a 17 millió évvel ezelőtt élt ősállatok lábnyomaira, amelyek meghozták a nemzetközi hírnevet a terület számára.

Ma egy teljes napos program a terület felfedezése - van itt az ősvilágot bemutató 4DX mozi, holografikus ősállatbemutató, lombkorona tanösvény, miocén erdő, s a páratlan természeti értékeket bemutató tanösvényhálózat - s persze kiváló vezetett túrák, interaktív bemutatók és játékok és kristálytiszta levegő - mindaz, amely akár egyszerre több generáció számára lenyűgöző élményt tud biztosítani, a belépőket pedig online előre is megvásárolhatjuk.

 

De nem mindig volt ez így!

1976-ban a Magyar Ifjúság magazin májusi számában jelent meg Brády Zoltán cikke, amelyben a Nógrád megyei élményeiről számol be - amolyan programajánlóként.

A javasolt kirándulás útvonala Ipolytarnóc, Benczúrfalva, Rimóc és Szécsény volt. A szerző a tarnóci élményeiről így számolt be:

"Tavaszi nap mosdatta a pelyhedző tájat. A friss-zöld levelű fák még maguk alá engedték a fényt. Végig az Ipoly mellett autóztunk. A földeken mindenütt dolgoztak. Palóc népviseletű asszonyok krumplit vetettek. A kicsírázott burgonya ládákban állt a föld szélén. Vágtak egyet a kapával, kis gödörbe hullt a krumpli.

 

Ősnyomok - minden nyom nélkül

Feltűnt Ipolytarnóc. Itt találták meg Magyarország legnevezetesebb földtani és őslénytani kincsesházát: masztodonok, ősorrszarvúak, ősszarvas félék és ősmadarak megkövesedett lába nyomát. Ezen a helyen, ahol a Botospatak csörgedezik, vagy 25 millió évvel ezelőtt forrás volt, és az ősállatok csapatostul jártak ide inni. A közelben tűzhányó tört ki és finom forrö hamuval borította be ezt az ősvilági homokpadot, az időközben megszilárdult hamuréteg így őrizte meg a lábnyomokat.

Felszuszogtunk az emelkedőn. Határőrökkel találkoztunk. Száz napjuk van még hátra — újságolták.
Elkísértek minket. Egy patakon botorkáltunk keresztül. A víz befolyt a cipőnkbe.

 

Rozsdás, olvashatatlan táblák' jelezték, hogy a helyszínre értünk. Elég nagy egyenes plató. Félkörívben kerüli meg a patak. De hát semmit sem láttunk, mert földdel volt letakarva.

Benéztünk a pincébe, ahol a megkövesedett ősfát őrzik. Csak sötétet láttunk. Szólt az egyik határőr. — Mi tudunk egy nyomot. Megmutatták. Alig kivehető, de nyom. Aztán megmutattak még egy megkövesedett fát is. A patak „kanyon”-falából lógott ki. Szép példány.

 

— Már a nagyanyáink is idejártak majálisozni. Gyerekkoromban, lánykoromban is jártunk ide. Kihoztuk az elemózsiát és a muzsikát és táncoltunk — mondta a 62 esztendős Kiss Dezsőné.
— Mit tudtak, mit mondtak az
öregek, hogy mi ez?
— Mindenfélét meséltek, hogy az özönvíz idejéből valók ezek a nyomok, meg hogy boszorkányok és ördögök lábnyomai, hogy ezek itt szoktak táncolni. Mondtak mindenfélét.
Többet nem tudhattunk meg az ősállatokról. Aztán szedtük is a lábunkat, mert egy fekete viharfelhő komolyan morajlott."

Ez volt több mint 40 éve. És ma? A régiek legendái már digitálisan is elérhetőek a terület honlapján. A progrmok online foglalhatóak. A mobil app pedig több nyelvű guide-ként működik...