Régi pompájában születik újjá a balassagyarmati Aninger ház

Az Aninger család özvegyen maradt családfőjének Lászlónak és gyermekeinek új otthona, ahová öccse özvegyével és gyermekeivel: Lacival, Sacival, Klárival és Jolival költözött.
Az Aninger család a XVIII. században betelepített ősi német polgárcsaládok egyike volt. Tagjaik közt országgyűlési és városi képviselők, virilis urak és köztiszteletben álló kereskedők, földmívesek voltak. A "Brüder Aninger" több évtizeden át a város neves vaskereskedése volt a századfordulón. A család a főutcai és Deák utcai palotákban élt, illetve ebben a villában. László 1939-ben hunyt el, leszármazottai az államosítás után is itt éltek, a szocializmusban hat család számára feldarabolt szociális lakások egyikében. Utolsó unokája méltatlan körülmények közt a lepusztult házban élt rendszerváltáskor bekövetkezett haláláig.

A város többféle tervet szőtt felújítására és hasznosítására, a Palóc Múzeum fenntartóival benyújtott legutóbbi turisztikai pályázatok (Nógrád Identitás Ház céljára) tartaléklistára kerültek. Ám időközben az épület oly mértékben tönkrement, hogy az állagmegőrzést szolgáló felújítás nem várhatott tovább, melyekhez a terveket a pályázatot is készítő helyi építész Karaba Tamás készítette. Tavaly városi önerős beruházásként megkezdődött az életveszélyessé váló tető felújítása, a bádogozás, a nyílászárók felújítása/cseréje, illetve a homlokzat felújítása. E munkák lassan végéhez közelítenek.

A déli homlokzat eredeti dísze volt az ismeretlen mester által készített virtuóz szecessziós bukolikus Ipoly-parti jelenetet ábrázoló 1 x 4 méteres gipsz stukkó relief, amely az elmúlt ötven évben tragikus állapotba került. Petró György helyi szobrászművészt kérték fel, hogy régi fotók alapján rekonstruálja a domborművet. A munk jól halad, lassan elkészül az agyagmodell. Ezt aztán maradandó anyagból kiöntve, nyáron helyére kerülhet az épület régi rangját emelve a kész relief is.