Etológusok előálltak elméletekkel, amik több ezer évre vezetnek vissza.
Régóta foglalkoztatja az emberiséget a kérdés, hogy a macskák miért nem szeretik a vizet. Etológusok most előálltak néhány elmélettel, aminek köze van a bundához, a szagokhoz és a hosszú éveken átívelő tapasztalatokhoz – derül ki az Index cikkéből.
Mindenki, akinek valaha volt macska a közelében, jól tudja, hogy mennyire utálja az a vizet: egy kis fröcsköléssel garantáltan ki lehet kergetni a világból. Ami, ha jobban belegondolunk, elég fura, és logikátlan, elvégre a macska úszni tud (nem szeret, de tud), ha szomjas, iszik a vízből, és kíváncsi is rá. Mégis, mindenféle fajtán és variáción átívelő, az egész fajra jellemző tulajdonság - persze akadnak egyéni kivételek, és rá is lehet nevelni egy macskát a fürdésre -, hogy nem szeretnek vizesek lenni. Vajon milyen evolúciós előnyük származik ebből, hogy kialakult ez a szokás? Miközben a kutyák például kimondottan szeretnek fürdeni.
A jelenségre többféle választ adnak az etológusok, valószínűleg ezek összessége adja a macskák vízutálatának teljes indokát.
A leggyakrabban emlegetett ok a macskák szőrzetét teszi felelőssé. A macska különösen háklis a tisztaságra, amikor éppen nem alszik, általában tisztálkodással tölti az időt. A szőre viszont egészen más jellegű, mint például a kutyáké, sokkal nehezebben szárad meg.
Vagyis a vizes macska sokáig fázik és érzi magát kellemetlenül, és védtelenül - ráadásul rögtön kezdheti is elölről a tisztálkodást, ahogy megszáradt.
Akadnak, akik a macska fülét tartják neuralgikus pontnak: az állat füle nagy, a hallójárata pedig hosszú és szűk, ha víz kerül bele, az könnyen fertőzéshez vezethet. Mások a szagok fontosságát hangsúlyozzák: a macska bonyolult feromonkoktélokat állít elő, és ezek segítségével kommunikál a többi macskával - a víz pedig tönkreteszi ezeknek a szagát.
A mai házimacskák őse a Közel-Keletről származik, ahol nem nagyon találkozhatott nagyobb víztömegekkel, így azokra alapvetően ismeretlen, gyanús, és potenciális veszélyes dologként néz. Ráadásul a mozgó víz látványa, a rajta megtörő fény, a csobogás hangja megzavarja a macskát, egyszerre kelti fel az érdeklődését, és kelt benne veszélyérzetet. Ezért fordul elő például, hogy egy házimacska megbabonázva bámulja a csapból folyó vizet, vagy a teli kádat, esetleg még bele is nyúl a mancsával, hogy aztán elszaladjon, mert vizes lett, de pár perc múlva visszahúzza a kíváncsisága.