Égbe nyúló bányafalak mesélnek a múltról Taron

Hogy mi teszi érdekessé Tar községet, ezt a Nyugat-Mátra peremén, a Zagyva-völgyében elterülő helyet? Aki turistaként járt már arrafelé, és belelapozott a történelemkönyvekbe, az biztosan tudja. Bódi Katalin fotós – aki korábban a Cseszneki várról és az Upponyi sziklaszorosról is gyönyörű felvételeket készített a Sokszínű vidéknek – a kordokumentumok birtokában látogatott el Tarra, ahol a múltat felidéző képekkel gazdagította repertoárját.

Taron található Magyarország, illetve a Kárpát-medence őstörténetének egyik fontos emléke, a Mátra vulkanikus kőzetanyagának heves kitörései által felszínre került és szép sziklateraszok formájában előbukkanó tari dácittufa.

Az első kitöréssorozat törmelékszórásának nyomán keletkezett az úgynevezett alsó riolittufa – ilyen lepte be az ipolytarnóci lábnyomokat is. 17 millió évvel ezelőtt képződött a középső riolittufa, más néven a tari dácittufa. Ezt találjuk a tari Fehérkő-bányában. A dácittufát létrehozó vulkán kitörési centruma a bánya közelében feltételezhető, mivel itt a legvastagabb a formáció – 135 méter.

 

Fehérkő-bánya a fűrészelés nyomaival

A Fehérkő-bánya látványos függőleges falaiban a kisebb-nagyobb horzsakő darabok. A meglévő falakban jól követhető a két művelési mód időbeli változása: a felső szinten vésés-feszítés, alatta fűrészelés nyomait fedezhetők fel. Maga a kőzet szürke, szürkésfehér, zöldesszürke, helyenként lilás vagy rózsaszínes árnyalatú, horzsaköves, rétegzetlen. Általában szívós, kemény, de jól faragható, hasítható. Egertől Miskolcig gyakran alkalmazták a legkülönbözőbb építkezéseknél, valamint útjelzőkövek, keresztek készítésére. Taron és a környező községekben falazó tömbkőként is használták. A kőzet kis térfogatsúlya miatt jó hő- és hangszigetelő.

A bányát – a fejtés esetenként igen nagy termelési vesztesége miatt – bezárták. Két jól járható része van, a felső szinten függőleges, csaknem sima falak vannak, a bányászat nyomaival. Az alsó szint fölé magasodó kőzetfal szinte érintetlen. A messziről is jól látható, néhol vakítóan fehér bánya környékén természetes tufaformák is láthatók – olvasható a Novohrad-Nógrád Geopark weboldalán.

Euróban is ritkaságnak számít a templom

A tari domboldalon álló, kőfallal körülkerített, háromkaréjos szentélyű római katolikus templom igen különböző korokból származó részletekkel, román, gót, barokk, klasszicista stílusú elemekkel vált különleges építészeti értékké. A négyesztendős munkával feltárt és restaurált templom Európában is ritkaságnak számító egyházi műemlék. A templom XIII. és XVIII. század között született faliképei, a középkori Magyarország egyedülálló örökségei, a templomi falfestészet jelentős művészettörténeti emlékei.

Tari Lőrinc vára lehetett a rom

A templommal szemközti dombon állnak Tari Lőrinc udvarházának romjai. Tari Lőrinc (1370 körül – 1426 után) kalandos életű nemes volt, akinek életútja bepillantást enged nemcsak a korabeli Magyarország társadalmi viszonyaiba és politikai küzdelmeibe, hanem a korabeli Európa nagyhatalmi politikájába, valamint vallási életébe is. A romot a helyi hagyomány Tari Lőrinc várának tartja.

Felszíni leleteinek kora a XIV-XVI. század. 1347-től a Tari család birtokolta a községet, s az épület első okleveles említése 1454-ből való. A felszínen ma látható, két romos ablaknyílást közrefogó falrészlet észak-kelet – dél-nyugat irányú. Megközelítően 13 méter hosszú, vastagsága 1,2 méter, legmagasabb pontja az egykori emeleti ablaksor boltozata. A dombterasz szélén álló falmaradvány, a romrészlettől dél-nyugatra elhelyezkedő falmaradvány és több földhányás nagyobb épületet tételez fel.

Forrás: sokszinuvidek.24.hu