Meghalt Markó Iván táncművész

A táncművészt csütörtökön hajnalban Budapesten érte a halál.

"Mélyen lesújtott a hír" - mondta az MTI-nek Kiss János, a Győri Balett alapító tagja, 1991 és 2020 között igazgatója. Kiemelte: Markó Iván sokat jelentett a Győri Balettnek, a magyar táncművészetnek és a világ táncéletének.

Kiss János felidézte, hogy a balettintézet végzős hallgatóiként, szinte gyerekként alapították 1979-ben a Győri Balettet. Markó Ivánról és feleségéről, alkotótársáról, Gombár Juditról fiatalságuk meghatározó alakjaiként beszélt. Mint fogalmazott, a társulat tagjainak valójában pótapja volt Markó Iván és pótanyja Gombár Judit.

Mint mondta, a Győri Balett a halottak napján született meg, hiszen akkor tartotta első előadását. Számomra ez azért is fájdalmas, mert bármennyire is visszük tovább azt a fajta szellemiséget, amit Markó Iván és Gombár Judit megalapozott, azért most egy korszak lezárult - mondta.

Kiemelte: Markó Ivántól a táncművészet szeretetét tanulta meg. "Azt, hogy alázattal és szeretettel kell ápolni a táncművészetet, mert az egy csodálatos dolog. A táncművészet felszabadítja a lelkeket" - fogalmazott.

Markó Ivánt az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti. Mint MTI-hez eljuttatott közleményükben áll, Markó Iván, a magyar balett óriása, művészeti vezetőként és koreográfusként mindig arra törekedett, hogy a közönséget megszólító, érzelemgazdag, gondolatébresztő, ugyanakkor látványos műveket komponáljon.

Markó Iván Balassagyarmaton született 1947-ben. A balettintézetbe harmadszori próbálkozás után, 1958-ban vették fel. Diplomáját 1967-ben kapta meg, és még abban az évben az Operaház tagja lett. Rangos főszerepeket bíztak rá a Hattyúk tavában, a Fából faragott királyfiban, a Giselle-ben, a Tűzmadárban, a Sylviában.

1972-ben a világhírű francia balettművész, Maurice Béjart hívta meg brüsszeli együtteséhez, a XX. Század Balettjéhez, szólistaként a Tűzmadár címszerepében debütált. Az ott töltött hét év során teljesedett ki művészete, 1974-ben a nemzetközi tánckritikusok a világ tíz legjobb táncosa közé választották a lírai alkatú, tiszta klasszikus technikájú, szuggesztív előadóművészt.

Hazatérve az Állami Balettintézet végzős évfolyamának tagjaiból megalapította a Győri Balettet, amelynek 1979-től vezető szólistája, koreográfusa és balettigazgatója volt. Ő koreografálta egyebek közt a Nap szerettei, a Szamuráj, a Bolero és a Csodálatos Mandarin című nagy sikerű előadásokat.

Egyik létrehozója, 1981 és 1991 között igazgatója is volt a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolának. Különleges figyelmet fordított az ifjú tehetségekre, ő fedezte fel Aleszja Popova balettművészt is.

A Győri Balett a modern táncművészet legszínvonalasabb magyarországi képviselője lett, a széles körű külföldi tapasztalatok alapján kialakított új stílus a világhírnévig repítette a társulatot. Mehódították egész Magyarországot, és óriási nemzetközi sikereket is elértek. Vendégszerepeltek Bécsben, Párizsban, Athénban, a milánói Scalában, a párizsi Nagyoperában, Amerikában, Japánban, Izraelben, Bayreuthban, a szöuli olimpián. Markó Iván 1985-től több mint egy évtizeden át a Bayreuthi Ünnepi Játékok állandó koreográfusa volt.

A művész 1991-ben távozott a társulattól. Öt évet töltött külföldön, egy évig a jeruzsálemi Rubin Akadémia balettmestere és koreográfusa volt, majd Bécsben, Párizsban és Sydneyben vendégkoreográfus. 1996-ban tért haza, s még ebben az évben Magyar Fesztivál Balett néven huszonkét tagú társulatot alapított.

Előadásaik óriási szakmai- és közönségsikereket arattak: ilyen volt a Rajkó zenekarral és a Budapesti Ifjúsági kórussal közösen készült Romantiáda, a zeneszerző halálának 100. évfordulójára emlékező Viva, Verdi és a tradicionális zsidó zenei hagyományokra épülő muzsikára táncolt Rómeó és Júlia, valamint a Seherezádé. Az együttes 2013 decemberében felfüggesztette tevékenységét.

Markó Iván 2008-ban lett az akkor létrejött Magyar Hivatásos Tánc- és Balettegyüttesek Egyesületének tiszteletbeli elnöke. Művészetét 1981-ben érdemes művészi címmel, 1983-ban Kossuth-díjjal ismerték el. 2004-ben Budapestért Díjat, 2005-ben a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíját, 2007-ben Radnóti Miklós-díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést, 2008-ban Prima Primissima díjat kapott.

Markó Iván művészetét két magyar táncfilm is megörökíti: Jézus, az ember fia (1986) és a József és testvérei (2000). Életútjáról, pályafutásáról 2014-ben jelentetett meg könyvet A magány mosolya címmel.