30 év szolgálat a romhányi vasútállomáson

Kovács István csaknem 30 éven át szolgált a Nógrád megyei Romhány vasútállomásán. Itt érte a 2007-es vonalbezárások híre is, amelyek ezt a szárnyvonalat sem kímélték: az év márciusában gördült be az állomásra az utolsó személyvonat. Három évvel később, 2010-ben nyugdíjazták.
 

Azóta nem járt korábbi munkahelyénél – egészen 2017 decemberéig, amikor visszament a ma már omladozó vakolatú állomáshelyre, ahol a berendezett főnöki iroda helyett egy szétvert, falnak támasztott ágy, az utoljára általa szignózott forgalmi napló és három évtized szabad szemmel nem látható emlékei fogadták.

Nyugdíjazása óta csendes vidéki életet él az egykori vasutas, Kovács István. Ideje egy részét kiteszik a feleségével közös otthonuk körülötti teendők. Gyermekeik régóta felnőttek, így már jó ideje nem velük élnek.

Nyaranta a kertjüket gondozza, telente pedig az otthonukat fűti be.

Olykor az okostévén betöltött, régi mozdonyokat bemutató YouTube-videókat néz, hol csendben somolyogva, hol pedig – egy-egy végsebesség vagy össztömeg hallatán – felkiáltva: „Azta!”

Lévén, hogy autójuk nincs, a garázs mellett, az udvarra néző kis helyiségben alakított ki magának egy kis konyhát. Bár a lakáson belül is van egy takaros konyhájuk, azt mondja, hogy így legalább nem lesz ételszag odafent.

Lakóhelyük, Rétság és egykori állomáshelye, Romhány között 10 éve már csak buszok közlekednek – hol sűrűbben, hol ritkábban, de ha nincs szerencséje az embernek, és lekési a járatát, akár két órát is várhat, mire jön a következő.

Talán 10 perc is alig van busszal az út vissza az egykori munkahelyre, mégsem tette meg egyszer sem, mióta nyugdíjba ment – egészen 2017 decemberéig.

Sínek közötti gaz, omladozó vakolatú állomásépület – ez lett az egykori munkahelyből. A pályán ma már csak emberek botladoznak, ha épp erre vágnak át a közeli házakhoz.

Darabjaira hullott ágy, a falnak támasztott ágykeret, piszkos falak – ez az egykori állomásfőnöki iroda 10 évvel azután, hogy az utolsó személyvonat is kigördült az állomásról.

Bár sok minden megváltozott az egykori irodában, a forgalmi napló ennyi év után is ott hevert a jegykiadó ablakban. Utolsóként Kovács István szignózta.

Kovács István több mint hét év után, 2017. december 4-én járt először az egykor óriási forgalmat bonyolító, általa vezetett romhányi állomáson. Amikor utoljára bezárta az épület ajtaját, egy korszakot is az ajtó mögött hagyott – csak a vasutassapkáját és 30 év emlékeit vitte magával.

Somorjai Balázs a Budapesti Metropolitan Egyetem fotográfia szakán végzett. Bár közel 15 éve dolgozik újságíróként, csak harmincévesen döntötte el, hogy szeretne komolyabban foglalkozni a fotózással. Képriportjain keresztül igyekszik előtérbe helyezni azokat a társadalmi csoportokat, amelyek a hétköznapokon inkább mellettünk, mint velünk élnek, éppen ezért alig vagy egyáltalán nem ismerjük őket. Visszatérés című portrésorozatával idén harmadik helyet ért el a36. Magyar Sajtófotó Pályázaton, mindennapi élet kategóriában.

forrás: nlcafe.hu