Ne nyúljunk a szarvasfélék kicsinyeihez

Az anyjuk ilyenkor táplálkozik vagy elmenekült, mert veszélyt érzett, de visszatér. A kis állatokat – mivel az első hetekben még nem tudják követni – ilyenkor elfekteti, azok pedig ösztönösen meglapulnak, mozdulatlanok maradnak. Ha megérintjük őket, az őzsutát, szarvastehenet el fogja riasztani az ember szaga, és nem gondozza majd tovább kicsinyét, amely így éhen pusztul vagy ragadozók áldozatává válik. Ha valaki – még a legjobb szándékkal is – elviszi ezeket az állatokat, lopást követ el.

A tavaszi időszakban megnő a kirándulók száma a természetben, és van rá esély, hogy – akár a kijelölt turistautak közelében is – gidát, borjat lássanak. A szarvasfélék kicsinyei veszélyhelyzetben próbálnak beleolvadni a környezetükbe (ezt szolgálja pettyes rejtőszínük is), nem menekülnek el. A legfontosabb, hogy ne zavarjuk az állatokat, ne menjünk a közelükbe és semmiképp ne érintsük meg őket!

A kutyatulajdonosok esetében ilyenkor különösen fontos a felelős hozzáállás, a kutyafuttatás szabályainak maradéktalan betartása, a póráz használata. Amennyiben a szabadon kószáló eb nem is bántja, csak körül járja az állatot, netán épp hogy csak hozzáér, ugyanúgy megpecsételi a sorsát.

Ha valaki „megmenti” a gidát, borjút, és elviszi, jogilag lopást követ el, mert az élő vad az állam tulajdona. Az őzgida vadgazdálkodási értéke a Vadgazdálkodási törvény végrehajtási rendelete szerint 50 000, a gím- és a dámborjúé 100 000 forint.

Magyarországon a legelterjedtebb és legnagyobb egyedszámú nagyvadfaj az őz. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár statisztikája szerint a 2018-19-es vadászati évben az állományt hazánkban 385 839 egyedre becsülték, ebből 107 868 volt gida. A gímszarvas állománya 114 508 volt, a borjak száma 32 684, míg a dám esetében a 39 440 egyedre becsült állományból 10 160 volt borjú.

Felelős, féltő és tudatos magatartással védjük tehát természeti értékeinket!