Életképek az 1956-os forradalom emlékére

A tárlat keretében négy képben jelenítik meg a korszak, az 1950-es évek négy jellegzetes életterét: egy munkáslakás szobabelsőjét, egy gyári munkahelyet, ahol munkaverseny, illetve egy közterületet, ahol egy rendezvény zajlik. A negyedik kép az 1956. december 8-i salgótarjáni sortüzet idézi meg ezúttal egy korabeli kórházbelső kialakításával, ugyanis a volt bányatársulati kórházba szállították a sortűz halálos áldozatait, illetve ott látták el a sebesülteket.

Minden nemzet életében vannak kitüntetett történelmi pillanatok: a kivívott, megtapasztalt szabadság dicsőséges napjai. A huszadik században csak rövid időszakokra adatott meg a magyar népnek, hogy szabadon éljen. Ezek közül kiemelkedik az 1956-os magyar forradalom, szabadságszeretetünk szimbóluma – mondta a kiállítás megnyitóján Huszár Máté, Salgótarján alpolgármestere.

A politikus köszöntőjében hangsúlyozta: a forradalmak ritka pillanatai azért olyan emlékezetesek, mert a nép megtapasztalja saját erejét. Ilyenkor válik világossá, hogy nem a történelem formálja a népet, hanem a nép a történelmet. Bár a forradalmat leverték, éppen a lázadás vérbe fojtása mutatta meg, hogy nem azé az igazi erő, aki tankok tetején érkezik, hanem azé, akinek van bátorsága tiltakozni.

A tárlaton látható egy, a sortűz során átlőtt ing, valamint a sortűz során elhunyt Ravasz István költő egy versének eredeti kézirata, mellette korabeli fényképek, plakátok, tárgyi eszközök idézik meg a korszakot. A múzeum előterében emlékfalat alakítottak ki, ahol a sortűz és az utána következő megtorlás halálos áldozatainak állítunk emléket. A kiállítást a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, az 1956-os forradalom és a szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott emlékbizottság támogatta. Segítséget nyújtott a Szent Lázár Megyei Kórház is.